Lánykérés az utakon

„Megkérlek a rádió hullámhosszán, drága Annám, gyere hozzám”

Reggelente munkába menet a nagy dugóban ülve mindig szól a rádió, hogy kicsit elterelje a gyülekező felhőket a fejem fölül. Kedden is a szokásos dugóban üldögéltem és hallgattam a zenét. A reklámok közt hirtelen a párom, Zoli hangjára lettem figyelmes. Átfutott az agyamon, hogy hogy kerülne be a rádióba, de amikor meghallottam a nevem is és a lánykérést, a meglepettségtől és az örömtől majdnem neki mentem az előttem álló autónak. (Az úrtól ezúton is szeretnék elnézést kérni.) A következő lehetőségnél máris kanyarodtam vissza és nyakamba véve a várost, Zoli irodájáig meg se álltam. Amint megláttam, a nyakába ugrottam és csak azt mondogattam, hogy igen-igen és ezerszer is igen.